2021. október 22-én, 12:18 perckor minden örökre megváltozott.
Pontosan ezekben a pillanatokban álltam valaki mellett, aki földi létezése legutolsó másodperceiben volt. Valaki mellett, aki éppen élete legnagyobb utazására készült.
Ezekben a percekben megszűnt a világ körülöttünk. Hirtelen tér és idő nem létezett, a pillanat töredéke alatt dimenziók láthatatlan határai mosódtak el és értek össze abban a pillanatban, amikor a lélek, levetkőzve földi ruháját, útjára indult.
Észrevétlenül is olyan hipnotikus állapotba és olyan lélekszintű kapcsolódásba kerültünk egymással, aminek korábban a létezéséről sem tudtam.
Visszagondolva, abban a pillanatban mintha valami külső erő irányított volna, mintha valaki a fülembe súgta volna azokat a szavakat… Mintha a magasabb dimenziókból valaki erőt adott volna, és vezetett volna engem is.
Ösztönösen, tűpontos irányítás mellett engedtem el és adtam át őt egy olyan világnak, aminek a létezéséről annyira keveset tudunk.
Életem legnehezebb és egyben leggyönyörűbb pillanata volt ott lenni annak a léleknek a legutolsó lélegzetvételénél, útjára engedni az égi világba azt az embert, aki annak idején ott volt az én legelső lélegzetvételemnél, és aki ugyanúgy utamra engedett a földi létezésben.
Ott és akkor valami végérvényesen véget ért számunkra, mégis azt éreztem, hogy a halál pillanatában közelebb kerültünk egymáshoz, mint korábban valaha is voltunk…
Ez volt az a pillanat, amikor két lélek nemcsak egymást ismerte fel igazán, de azt a feladatot, küldetést is, amivel utólag minden értelmet nyer(het).
Ugyan elveszítettük egymást átmenetileg, most, öt évvel később mégis azt érzem: megcsináltuk, sikerült!
A legnagyobb hálával és köszönettel tartozom neked ezért.
Hiszem, hogy életünk legnehezebb pillanatai egyszer a fejlődésünket fogják szolgálni, és ha elég tudatosak vagyunk, a létező legnagyobb csodákig vezethetnek majd el. Hiszem, hogy általuk többek lehetünk, hogy minden okkal történik. Hiszem, hogy minden krízis mutatni akar valamit, és hogy meghatározott feladattal érkezünk erre a Földre.
Most már tudom, hogy az anyai szeretetnél nincs erősebb a világon. Hogy a lelki köldökzsinór soha nem szakadhat el. Hogy nekünk ez volt a közös feladatunk, hogy ez az az út, amire a születésünk előtt egymással „leszerződtünk”.
Köszönöm, hogy a lányod lehettem. Köszönöm, hogy vállaltad ezt a kőkemény utat velem, értem. Köszönöm, hogy lépésről lépésre vezettél rajta. Köszönöm, hogy mindketten meghallottuk lelkünk hangját, és felismertük a feladatunkat ebben. Köszönöm, hogy feltétel nélkül bíztál bennem, és legfőképp köszönöm, hogy általad bepillantást nyerhettem egy olyan világba, amitől annyira félünk, és amit tabuként kezelünk.
Drága Anyu! 
A korábbi években az égi születésnapod a túlélésről szólt, az ötödik viszont valami egészen másról.
Ezekben a pillanatokban, 12:18-kor ugyanúgy útjára indul valami, amiről hiszem, hogy szintén mindent örökre megváltoztat majd. Valami, amit neked köszönhetek, valami, ami miattad, érted, veled együtt jött létre…
12:18-tól a www.nelumbo.hu oldal és a hozzá tartozó közösségi felületek aktívak lesznek.
Drága Anyukám, én így kívánok neked nagyon boldog égi születésnapot! Kívánom, hogy annyit tudjak adni, annyit tudjak segíteni ezzel, mint amennyit te adtál nekem.
És ha csak egy embernek is sikerül megkönnyíteni ezt az utat, megmutatni, hogy lehet másképp, történhet másképp… Megmutatni, hogy lehet tudatosan is készülni arra az útra, ami mindannyiunkra vár majd.
Ha csak egy családot is sikerül megmenteni attól, ami velünk történt, a totális széteséstől és megsemmisüléstől, megmutatni, hogy bármi is legyen az útirány, mindkét oldalon csodák várnak, már megérte.
Miattad. Miattunk.
Teljesítettem a halálos ágyadnál tett ígéretem. Megígértem neked, hogy egyszer értelmet adok mindennek. Sikerült.
Pontosan 5 évvel a halálod után hivatalosan is szakrális halálkísérő lettem. A mai naptól az égi születésnapod a Földön a NELUMBO-nak a születésnapja lesz.
Nélküled ez az út és a NELUMBO soha nem tudott volna megszületni bennem. Büszkébb vagyok erre, mint bármire, amit eddig elértem. Mert ez az út nehezebb volt mindennél. Ebben könnyek vannak. Félelem. Tehetetlenség. Fájdalom. Halál. Gyász. Összetörés. Teljes megsemmisülés… végül újjászületés.
Te vagy az én legnagyobb beavatásom.
És most újabb ígéretet teszek neked. Megígérem neked, hogy ez még csak a kezdet. Megígérem neked, hogy emberek és állatok millióinak fogok segíteni. Megígérem neked, hogy akinek csak tudom, megmutatom:
A halál egy csoda. Nem az élet ellentéte. Hanem annak természetes folytatása.
KÖSZÖNÖM NEKED!
Neked már sajnos nem tudom meghálálni… ezért megpróbálom mindenkinek.
Drága Anyu, ezúton ajánlom a NELUMBO-t emlékül NEKED.
Boldog 5. égi szülinapot!
2026.10.22.
Detti · Daisy · Benji